Rólam

Sziasztok! Szeretnék bemutatkozni a nevem Buzai Anikó. (Ancsi) vagyok. 45-öt töltöm nyáron.

2 felnőtt fiú édesanyja vagyok.

Fitness edző volt a munkám mielőtt a jelen időben kamionsofőrként dolgozom Németországban. Viszont nagyon sokszor hazamegyek külföldi munkavállalásaim közben. Ezért, mivel sokat hazamegyek, úgy gondoltam, hogy egy kicsit magasabb szintre szeretnék lépni. Ezért elvégeztem a táplálkozási tanácsadóiskolát, mert engem nagyon érdekelt az, hogy hogy tudok egészségesebben élni, hogy tudok egészségesebb testben lenni, hogy tarthatom fent tovább a rugalmasságomat, a fiatalságomat, az életkedvemet, ami az étrenden nagyon sokat múlik. És ezért beiratkoztam ebbe az iskolába, hogy tudásra tegyek szert, és nem csak magamnak szeretnék segíteni, hanem másoknak is.

A fő irány egyébként nálam, saját magammal szemben, a táplálkozásomat, illetőleg az a vegánság. Én két évvel ezelőtt, nyáron úgy döntöttem, hogy beleállok a vegánságba és hogy ezt az életvitelt megtapasztalom. Kíváncsi voltam, hogy milyen hatással van a testemre, mennyire fogom tudni ezt a mindennapokban megalapozni, hogy tudom ezt belevinni a kamionozásban, ugyanis nagyon sok esetben az a legnagyobb probléma, hogy bevásárlás, az élelmiszereknek a tárolása, az élelmiszereknek a megfőzése, a fogyasztása, és úgy tűnik, hogy ez nekem teljes mértékben bevált. Viszont buktatókba szaladtam bele, mert én hétfőről, keddre, vagy ha úgy tetszik, keddről, szerdára lettem vegán. Nem csináltam semmiféle lépcsőzetes átállást, vagy fokozatosság elvét, holott tudom, hogy így kellett volna. De mivel ismerem magam, tudtam nagyon jól azt, hogy nálam a fokozatosság nem működik. Én vagy csinálok valamit, vagy nem csinálok semmit. 

És amikor beleálltam a történetbe, hogy igen, akkor csinálom, a testem fellázadt ellenem, mert a testemnek nem volt az úgy jó, ahogy én kitaláltam, hogy én hétfőről keddre vegán leszek, és akkor nem viszek be állati eredetű húst. Nem azzal volt probléma, hogy nem vittem be állati eredetű húst, hanem azzal, hogy túl sok rostot vittem be, és ezt nem tudta a szervezetem feldolgozni. Ezért kellett egy szakértő, aki segíti ezt az utamat, de a szakértő is gyakorlatilag nem állt mellettem minden egyes nap, nem volt ott a konyhámban, nem nézte meg, hogy mit eszek, és mennyit eszek. Ezért így napról napra elbaltáztam az étrendemet.

Ezeknek a sorozatos elbaltázás eredménye lett az, hogy elvégeztem a táplálkozási tanácsadóit és összeraktam az egészet egy csomagba, mert az élet fizikai testi lelki és szellemi munka összessége.